A nanoanyagok az emberi szem számára láthatatlan parányi részecskék. Ennek ellenére olyan hétköznapi termékekben vannak jelen, mint az élelmiszerek, a kozmetikumok, az elektronikai termékek vagy a gyógyszerek.
Egyes nanoanyagok természetesek, míg mások az emberi tevékenységek melléktermékei, esetleg kifejezetten egy adott célra hozzák őket létre. Noha a nanoanyagok számos előnyös tulajdonsággal bírnak, egészségügyi kockázataikról még hiányosak az ismereteink. Éppen ezért, miközben a kutatások folytatódnak, ezeknek az anyagoknak a kezelése különös körültekintést igényel.
Mi az a nanoanyag?
Számos szervezet meghatározása egybevág a tekintetben, hogy a nanoanyagok olyan anyagok, amelyeknek egy vagy több térbeli kiterjedése 1-től 100 nanométerig (nm) terjed. Olvassa el a nanoanyagok Európai Bizottság által megfogalmazott definícióját!
Az emberi hajszál vastagságánál akár tízezerszer kisebb nanoanyagok mérete az atomokéhoz vagy molekulákéhoz fogható, nevük is parányi méretükre utal (a nanométer 10 a mínusz kilencediken [10–9] méter). A nanoanyagok tulajdonságai azonban nem csupán parányi méretük, hanem egyéb fizikai és kémiai jellemzőik, egyebek között formájuk és felületük nagysága miatt is eltérnek a nagyobb méretű azonos anyagokétól.
Ezen eltérések miatt a nanoanyagok új és izgalmas lehetőségeket kínálnak a mérnöki tudományok, az információs és kommunikációs technológia, az orvostudomány és a gyógyszergyártás terén, hogy csak néhányat említsünk. Ugyanakkor éppen a nanoanyagok kivételes adottságait biztosító jellemzők felelősek az emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásukért is.
Hol találhatók nanoanyagok?
A nanoanyagok a természetben, például vulkanikus felhőben, és emberi tevékenység melléktermékeként, például dízelmotorok kipufogógázaiban vagy a dohányfüstben is előfordulnak. Ám különösen érdemes odafigyelni a mesterséges nanoanyagokra. Ezek ma már a termékek és alkalmazások igen széles körében megtalálhatók.
Közülük néhány évtizedek óta használatban van, úgymint a szintetikus amorf szilícium-dioxid, amelyet beton, gumiabroncsok vagy élelmiszerek adalékanyagaként alkalmaznak. Másokat – így az UV-blokkoló hatása miatt festékekben és fényvédő készítményekben használt nanoméretű titán-dioxidot, a textilekhez és orvosi alkalmazásokhoz használt antimikrobiális hatású nanoezüstöt, vagy a nagy mechanikai szilárdságuk, kis súlyuk, hőstabilitásuk és elektromos vezetőképességük miatt széles körben, például az elektronikában, energiatárolásban, űrhajók és egyéb járművek szerkezetében és sporteszközökben alkalmazott szén nanocsöveket – csak nemrégiben fedeztek fel. A nanoanyagok új generációi továbbra is gyors ütemben jelennek meg, miközben piaci keresletük is egyre fokozódik.
Melyek a nanoanyagokhoz társuló egészségvédelmi és biztonsági kockázatok?
A nanoanyagok egészségre gyakorolt hatása komoly aggályokat vet fel. Az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága (ÚÚAKTB) arra a megállapításra jutott, hogy számos mesterséges nanoanyag bizonyítottan egészségügyi kockázatokat hordoz. Mindazonáltal nem minden nanoanyagnak van szükségszerűen toxikus hatása, ezért eseti megközelítés szükséges, miközben a kutatások folytatódnak.
A nanoanyagok legfőbb hatásai a tüdőben jelentkeznek, gyulladást, szövetsérülést, fibrózist és tumorképződést eredményezve, ugyanakkor a szív-ér rendszert is károsíthatják. A szén nanocsövek egyes fajtáinak az azbeszthez hasonló hatásai lehetnek. Megállapítást nyert, hogy a nanoanyagok a tüdő mellett más szervekben, így a májban, a vesékben, a szívben, az agyban, a csontokban és a lágy szövetekben is megtalálhatók.
Parányi méretük és nagy felületük miatt a nanorészecskék poralakban robbanásveszélyesek lehetnek, míg durva szemcsés alakban nem áll fenn ez a veszély.
Olvassa el az Európai Bizottság áttekintését a nanoanyagok típusairól és felhasználásáról, beleértve a biztonsági szempontokat is, és az EU-OSHA „Nanorészecskékkel szembeni munkahelyi expozíció” című szakirodalmi áttekintését!
Hogyan jelentkezik a nanoanyagokkal szembeni expozíció a munkahelyeken?
A dolgozók a gyártási fázisban is kapcsolatba kerülhetnek nanoanyagokkal. A munkavállalók többsége azonban a szállítói lánc különböző fázisaiban érintkezik nanoanyagokkal, ahol esetleg nem is tudnak azok jelenlétéről, következésképpen kicsi a valószínűsége annak, hogy az expozíció megakadályozására megfelelő intézkedéseket foganatosítanak. Olvassa el a nanoanyagok munkahelyi kockázatinak észlelése és a kockázatok ismertetése című szakirodalmi áttekintésünket!
Az expozíció tehát számos munkahelyi környezetben előfordulhat, ahol nanoanyagokat használnak, kezelnek vagy dolgoznak fel, és ahol ezek az anyagok a levegőbe kerülve belélegezhetők vagy a bőrfelszínre kerülhetnek; ilyen például az egészségügyi, a laboratóriumi, a karbantartói vagy az építőipari munkakörnyezet.
Tudjon meg többet a a nanoanyagoknak való munkahelyi kitettségről!
A nanoanyagok munkahelyi kockázatainak kezelése
A munkavállalók védelméről szóló európai uniós jogszabályok a nanoanyagokra is alkalmazandók, noha kifejezetten nem említik azokat. Különösen fontos a 89/391/EGK keretirányelv, amunkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló 98/24/EK irányelv, a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályok (a REACH- és a CLP-rendelet). Ez azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a nanoanyagok munkahelyi kockázatait felmérni és azokat kezelni. Ha a nanoanyagok használata és képződése nem kiküszöbölhető vagy helyettesíthető kevésbé veszélyes anyagokkal és eljárásokkal, a munkavállaló kitettségét minimálisra kell csökkenteni az ellenőrzési intézkedések hierarchiáját követő megelőző intézkedések révén, elsőbbséget biztosítva az alábbiaknak:
- technikai ellenőrzési intézkedések a kockázat forrásánál;
- szervezési intézkedések;
- végső esetben egyéni védőfelszerelés.
Habár továbbra is sok a bizonytalanság, a nanoanyagok egészségvédelmi és biztonsági kockázatai komoly aggodalomra adnak okot. Ezért a kockázatkezelés kapcsán a megelőző intézkedések kiválasztásakor a munkáltatóknak és a munkavállalóknak egyaránt elővigyázatossággal kell eljárniuk.
A nanoanyagok, kibocsátási forrásuk és az expozíció mértékének azonosítása nehéznek bizonyulhat; azonban a nanoanyagok munkahelyi kockázatainak kezelésérőliránymutatások és eszközök is rendelkezésre állnak.
Olvassa el az EU-OSHA konkrétabb tanácsait a nanoanyagok kockázatainak kezeléséről az egészségügyi ágazatban és karbantartási tevékenység során! Más szervezetek ugyancsak közzétettek hasznos információs anyagokat, például az építőiparban , a bútoriparban és a kutatás és fejlesztés terén előforduló nanoanyagokról.
Ismerje meg, más vállalatok hogyan alkalmazták a nanoanyagok munkahelyi kezelésével kapcsolatos helyes gyakorlati példáinkat a nanoanyagok kezelésében!